A Zsolnay Porcelánmanufaktúra a kezdetektől gyártott építészeti kerámiát, azonban a fellendülés az 1870-es évek második felében következett be. A gyár első jelentős megbízatása az Ybl Miklós által tervezett Várbazárhoz fűződött, majd komoly munkakapcsolat alakult ki Steindl Imrével, a korszak egyik legjelentősebb építészével. Steindl tervezte a Parlament épületét is, amelyen első ízben alkalmazták a pirogránitot.
A pirogránit, önmagában színezve vagy különféle mázakkal kezelve sokoldalúan alkalmazható külső homlokzatokon és belső terekben egyaránt.
A pirogránitot gyakran használták fel a korszakra jellemző műemléki rekonstrukciókon, mint amilyen például a Mátyás templom épülete, amelynek nemcsak színes tetőcserepei, de vízköpői, homlokzati díszei és padozata, a belső teret díszítő kandeláberei is a pécsi manufaktúrában készültek.
Lechner Ödön, a „magyaros szecesszió” nemzetközi jelentőségű alkotója erre az anyagra alapozta sajátos stílusát, amelyet olyan épületek fémjeleznek, mint a Földtani Intézet, az Iparművészeti Múzeum vagy a Postatakarék.
Az Országház épületétől az Iparművészeti Múzeumig számos kiemelkedő jelentőségű műemléki épület hirdeti a Zsolnay gyár kivételes eredményeit az építészeti kerámiagyártás területén.
A Zsolnay által gyártott építészeti kerámia meghatározó jelentőségűvé vált Budapest és számos vidéki város középületein, főként a századforduló évtizedeiben.
Az Osztrák–Magyar Monarchia területén található Zsolnay kerámiával díszített épületek száma meghaladja a 250-et. Ausztriában, Horvátországban, Magyarországon, Romániában, Szlovákiában, Szerbiában és Ukrajnában is jelentős Zsolnay külső és belsőépítészeti elem található, de még Amerikában, Johnstown templomában is megtalálhatjuk alkotásait.
Köztük vannak olyan jelentős és ismert épületek, mint a szabadkai városháza és a Raichle-palota, a marosvásárhelyi városháza vagy a kecskeméti, debreceni, pécsi, kiskunfélegyházi városképeket meghatározó épületek. Számos historizáló épület, az épülethomlokzatok pártázata, a szecessziós paloták, az eozinmáz és az építészeti kerámia mind megannyi Zsolnay kézjegyet idéz.
A budai Vár Magyarország, Európa, és a világ kiemelkedően értékes épített kulturális örökségének része. A Budavári Palota Szent István terme a századforduló magyar iparművészetének kiemelkedő jelentőségű hagyatéka, mely megvalósulásában a kor nagyjai mint Hausmann Alajos, Thék Endre és Zsolnay Vilmos közreműködtek.
A Nemzeti Hauszmann Program keretében új korszak indul a Vár életében.
A Zsolnay márkanév Hungarikumként már 170 éve egyet jelent a legmagasabb minőséggel, a tradícionális értékrenddel, valamint napjainkban az innováló fejlesztésekkel! Megtisztelő, hogy a Zsolnay Porcelánmanufaktúra szakmai tapasztalatával, hozzájárulhatott egy ilyen komoly volumenű történelmi projekthez, mint a Szent István terem rekonstrukciója.
A gyártás folyamatában tradícionális technológia érvényesül, a szobrok előállítása során, akár a régmúlt idején. A Szent István szobrok anyagösszetétele ugyan az a speciális pirogránit massza, amiből az eredeti szobor készült.
A szobrok gyártásának minden munkafázisa kézi, manufaktúrális folyamatokon megy át, ezzel is biztosítva az egyediséget és a legmagasabb minőséget. A szobrok 18 karátos fény arannyal és legalább tíz, kifejezetten a szobor rekonstruálására készült egyedi színekkel vannak festve.
A monarchia arisztokráciája számára presztizs értékkel bírt, egyedi, a kastélyukat, villájukat díszítő elemeket rendelni, valamint a felső körök saját részre készített porcelánokat is gyártattak. Rotschild báró kedvenc virágát, az orchideát festette meg, és egy egész készletet rendelt a mintából.
Bécs különösen fontos színtere a Zsolnay kerámiáknak, hiszen városszerte minden jelentős épületen megtalálható a manufaktúra terméke. Ilyen az egykori Polyklinika épületének homlokzata, a Portois és Fix üzletház, a Zacherl-gyár különleges, orientalizáló homlokzata vagy az Equitable Biztosító Társaság egykori székháza.
A Zacherl-gyár orientalizáló tornyainak egyik másolata, illetve az Equitable Biztosító Társaság székháza belső udvarának kerámiái a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben is megtalálhatók.
Joseph Maria Olbrich, a szecesszió egyik neves osztrák építészének darmstadti művésztelepen lévő házát is Zsolnay-kerámiával díszítették. Erről azonban szinte semmit nem lehetett tudni addig, ameddig elő nem került Pécsett a Zsolnay-gyár egyik Terracotta-könyvében az az „ostorcsapás-mintás” tervrajz, ami alapján készült a mázas kerámiaburkolat. Szintén egy Terracotta-könyvbeli terv alapján vált azonosíthatóvá Bécsben, a X. kerületben található historizáló stílusú víztorony Zsolnay-díszítése. Kiderült, hogy olyan abroncs veszi körbe, ami kerámiából készült, és amiről a pécsi tervrajz adott felvilágosítást.
Elmondhatjuk, hogy Magyarország építészeti látképéhez a múltban is nagyban hozzájárult a Zsolnay manufaktúra munkássága, hiszen minden jelentősebb épületen megtalálható a gyár által gyártott díszítőelem. Az Országház épületétől az Iparművészeti Múzeumig számos kiemelkedő jelentőségű műemléki épület hirdeti a Zsolnay gyár kivételes eredményeit az építészeti kerámiagyártás területén.
