A Zsolnay gyár ma is legismertebb, legnépszerűbb termékcsoportja.
Zsolnay Vilmos az 1896-os Országos Millenniumi Kiállításon mutatta be a görög „eos” (hajnal) nyomán eozinnak elnevezett technikáját, amely osztatlan sikert aratott. Míg a kiállításon, szereplő díszedényeken elsősorban népi és keleti motívumokat dolgoztak fel, a következő években a divat változásait követve dísztermékeik a szecesszió jegyében változatosan formált, gyakran plasztikus elemekkel gazdagított kerámiák voltak.
A szecessziós kollekció nagy sikert aratott az 1900-as párizsi világkiállításon. Az üvegkelyhek finomságát idéző tulipánokból több mint százféle változatot gyártottak. A korszakban népszerű, karcsú nőalakokkal dekorált vázák, virágedények, névjegytálak az eozin technikának köszönhetően légiesen könnyed hatást keltettek. A szecessziót a természet is inspirálta: a virágedényeket madarak, pillangók és a virágok sokféle változata díszítette.
Az eozin készítése ma is kézműves munkát igényel, különlegességét a gazdag színvilág mellett a felületek irizáló fénye adja. Az államosítás után más dísztermékekkel együtt, beszüntették a gyártását, 1958-tól azonban ismét a Zsolnay gyárban készült dísztárgyak legjellegzetesebb típusa, a gyár művészi tradíciójának hordozója.
Már az első világháború előtti években előtérbe került az eozin technikával készült plasztikák gyártása. Ezeket részben a gyár művészei – Mattyasovszky Zsolnay László, Mack Lajos, Kapás Nagy Mihály - tervezték, de gyakran vásárolták meg neves szobrászok modelljeit is.
A két világháború között, a 30-as években is népszerűek voltak az igényes eozin plasztikák, amelyek részben korábbi minták alapján, részben Sinkó András és Szomor László modelljei alapján készültek.Manufaktúránk e gazdag hagyományokat ma is őrzi, limitált kis szériás, exkluzív termékeinken és a mai kor igényeinek megfelelő visszafogottan dekorált dísztárgyakon egyaránt.
