zsolnay-csalad.jpgA hungarikumnak számító Zsolnay márkanév mind a mai napig különleges tudást, innovációt, egyedi eljárásokat, értékes művészeti tárgyakat jelent.

Az 1853-ban alapított Zsolnay gyár kimagasló egyénisége Zsolnay Vilmos, a legnagyobb magyar keramikus volt, akinek neve ma már fogalommá vált. Tehetségének kibontakoztatását a szakma átfogó ismerete mellett a folyamatos kísérletezés, az innovatív kezdeményezések segítették.

Egyszerre volt kiváló kereskedő, iparos, kézműves, művész és gyártulajdonos.  

Az 1870-es évektől kezdődö folyamatos kísérletek és fejlesztőmunkák legnagyobb öröksége az a három találmány, mely minden szakember és laikus szemében a Zsolnay nevéhez kötődik: a Zsolnay-porcelán, az eosin, és a pirogránit.

Zsolnay porcelán

gyugyizsolnaycollection3.jpg

Porcelán alaptestre, de a porcelánfajansz jellegzetes dekorálási technikájával készülnek manapság az elefántcsont alapszínű Zsolnay porcelán termékek. A porcelán mázba kevert színtesteket visznek fel gazdagon az alapformára. Ez a dekoráció az alapmáz égetés hőfokához hasonló égetési hőmérsékletet kíván, ezért sokan „scharffeuer”, azaz magas tüzű porcelánnak is nevezik.
Asztali készletek, dísztárgyak egyaránt készülnek ezzel a technikával.
Zsolnay Vilmos számára a kínai porcelán anyagának finomsága, mázainak gazdag színvilága meghatározó példa volt. A massza finomítására törekedett, éveken át kutatott új anyagok után, és kísérletezett a mázak számtalan fajtájával. Új, lágyabb mázat és hozzá illeszkedő új, díszítési eljárást fejlesztett ki. Az eredetileg porcelán és fajansz alapú, lágy porcelán mázzal bevont testre felvitt motívumok színgazdagságukkal egyedülállóak a világon.

Ennek az új máztechnikának jellegzetessége a motívumok plasztikussága is, amelyet a porcelán mázba kevert színezőanyagok hoznak létre. A kezdetben a porcelán és a fajansz előnyeinek egyesítésével készülő ún. porcelán-fajansz tárgyak ma már kizárólag porcelán alapra készülnek, a jellegzetes elefántcsont színű máz és a díszítés egyedi technikája azonban változatlan.

1878-as Párizsi Világkiállításon a Zsolnay tárgyak elnyerték a kiállítás aranyérmét, a "Grand Prix"-t, Zsolnay Vilmos pedig megkapta a Francia Becsületrendet.

Itt mutatták be először Zsolnay Vilmos egyedülálló újítását, az úgynevezett porcelánfajanszot.

Zsolnay eosin

vulkan.jpgSokan a Zsolnay eosint tartják a legjellegzetesebb Zsolnay dísztárgynak.

Az eosin alaptest nem porcelán, de igen finom kerámiából készül. Egyediségét a máz hordozza, mely különféle fémoxidokat tartalmaz, és az égetés során bonyolult redukciós folyamaton megy keresztül.

Elmondható, hogy minden egyes eosin tárgy egyedi és megismételhetetlen.

Zsolnay eosin többféle színben készül, - kézzel festett, van maratott és márványozott - mesterműnek számító darabjai - felveszi a versenyt bármely más kerámia termékekkel. 

Az eosint 1890-es években fejlesztette ki Zsolnay Vilmos – Petrik Lajos, a budapesti Ipariskola igazgatójának és Wartha Vince, a Műegyetem professzorának a segítségével. Elnevezése a görög ”eos” (hajnalpír) szóból ered, utalva az első előállított színárnyalat halványpiros játékára. 1893-tól gyártja a cég az eosint; ezt a sokszínű, irizáló redukciós mázat, előállításának titkát szigorúan őrizve.

Az 1896-os Országos Millenniumi Tárlaton mutatta be Zsolnay Vilmos a kiváló kémikussal, Wartha Vincével közösen kikísérletezett fémesen irizáló felületű kerámiáit.

Kisebb és nagyobb méretű dísztárgyak, épületdíszítő elemek egyaránt készülnek ebből az anyagból. A századforduló környékén, a szecesszió szellemében kibontakozott új forma- és díszítésmóddal ötvöződött eosin technika gyönyörűbbnél gyönyörűbb darabok megalkotásában teljesedett ki olyan világhírű művészek által, mint Apáti Abt Sándor, Mack Lajos, Nikelszky Géza, Rippl-Rónay József.

Zsolnay pirogránit

budapestpostatakarekpenztar18.jpgA Zsolnay pirogránit kerámiák tartósságát a XIX. – XX. század fordulóján épített, ma is változatos színekben pompázó, Zsolnay kerámiával díszített, többnyire szecessziós épületek példázzák a legjobban. A házak homlokzatát a kőfaragványok és gipszelemek mellett mázatlan és mázas kerámiával is díszítették.

1885-ben az épületkerámia minőségének javítására tett anyagkísérletek eredményeként jött létre a Zsolnay gyárban a Steindl-massza, amelyet a Parlament felépítésének hírére alkottak meg és a Parlament tervezőjéről neveztek el.

A legnevesebb építészek alkalmazták ezt a kemény, fagyálló pirogránit anyagot főként szecessziós stílusú épületeik díszítésére.

Pécsett több mint száz  pirogránittal dekorált épület található. Budapesten a legnevezetesebb épületeket díszítették ezzel az időtálló kerámiával, mint pl. a Mátyás templomot, az Iparművészeti Múzeumot, a Kőbányai templomot, a Földtani Intézetet, sőt még a Parlamentet is. Marosvásárhelyen a Kultúrpalota, Szabadkán a Zsinagóga, a Városháza épülete is jellegzetes a pirogránit tetőcserepek és ornamentikák miatt. Ugyancsak említésre méltó a Kós Károly tervezte kolozsvári Kakasos templom, valamint a Kassai dóm pirogránit mázas cseréppel fedett tetőhéjazata.

Bécsben megcsodálható a Zacherl-gyár iszlám építészetet idéző épülete, a Polyklinika historizáló épületének díszítő elemei, a Portoise és Fix üzletház 20. századi építészetre jellemző homlokzati csempeburkolata, Berlinben pedig a Magyar Nagykövetség homlokzati díszítése, vagy az Olbrich villa kézzel festett homlokzatdíszítő csempéi. 

832179.jpg

A Zsolnay kerámiák a világ jelentősebb múzeumainak, magángyűjteményeinek féltett kincsei, a műkereskedelem állandóan keresett tárgyai, a nemzetközi kiállítások sikerdarabjai.
A pirogránittal díszített épületek ellenállnak az idő múlásának, manapság is neves városok csodált kincsei.
Egyedi technológiái mindmáig világraszóló lehetőséget tartogatnak a Zsolnay márkanév számára, kreatív fejlesztésekkel kínálatuk folyamatosan bővül.

 

Szerkesztő:
Pintér Mariann
Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.
Kereskedelmi és Marketing Vezető