Zsolnay Vilmos számára a kínai porcelán anyagának finomsága, mázainak gazdag színvilága meghatározó példa volt. A massza finomítására törekedett, éveken át kutatott új anyagok után, és kísérletezett a mázak számtalan fajtájával. A kínai porcelán 1400 Celsius fokon ég tömörré, ezen a hőmérsékleten azonban a színező festékek nagy része elég, ezért Zsolnay Vilmos lágyabb mázat, és alacsonyabb hőfokon égő, máz feletti díszítést alkalmazott. 1872-ben Zsolnay Vilmosnak sikerült a porcelánnál lágyabb, a fajansznál keményebb különleges masszát előállítania. Ezt a mai szóhasználattal porcelánfajansznak nevezzük.

1877-ben kimunkált egy újfajta máztechnikát is. A tökéletesen finom porcelánfajansz alapon, az elefántcsont színű mázon plasztikusan emelkedett ki a Scharffeuer Email, azaz a magastüzű mázzal festett díszítés. A szokásos porcelánfestés során a máz felett alkalmaznak festékeket. Égetés után a dekor nem emelkedik ki a tárgy felületéből. A Zsolnay termékek felületén azonban plasztikus, zománchatású, ragyogó színű mintákat láthatunk. Zsolnay Vilmos nem porcelánfestéket használt, hanem az alapmázba szintesteket kevert, és ezzel dekorálta a kézzel festett terméket. Az új eljárás lehetővé tette a színek korlátlan számú árnyalatának használatát. Ez a mázfestés minden más technikától eltér, még a festék felvitelének módjában is, mivel nem ecsettel, hanem tustollal történik. Zsolnay Vilmos által kidolgozott technika azóta is egyedülálló a világon.

A gyár 1922-ben tért át a porcelánfajanszról, a porcelán tárgyak gyártására, de a díszítéstechnika a régi maradt.